A barátaimmal úgy döntöttünk, hogy kell egy kis kikapcsolódás, ezért elutaztunk Velencébe, a karneválra. Egész nap  álarcos, maszkos embereket láttunk. Most már esteledik, és várjuk a felvonulást. Ahogy jobbra nézek, azonnal megakad a szemem egy fiún, aki engem néz. Nem látom, hogy hogy néz ki az arca, mivel álarc van rajta, ami a szeménél lévő részt eltakarja. Rajtam is olyan van csak tollas.

Hosszasan nézzük egymást, beletúr a szőkés-barna hajába, majd mond valamit az egyik embernek, aki mellette áll.

- Nézd azt a ruhát! - szakít félbe az egyik barátom - Nagyon szép!

- Ja... - mondom

- [T/N], mi van veled? Olyan csöndes vagy most.

- Ja, semmi... Csak már egy kicsit fáradt vagyok - próbálom kimagyarázni magam. Azonnal visszafordítom a fejem abba az irányba, ahol azt a fiút láttam. Eltünt.

- Srácok, mindjárt jövök! - mondom a többieknek, majd elindulok a tömegbe, hogy megkeressem. Nem tudom, hogy mit akarok tőle, de egy hang azt súgja, hogy keressem meg őt. Megyek, megyek, de nem találom. Kezdem feladni. De hirtelen 2 kezet érzek meg a derekamon.

- Engem keresel? - súgja a fülembe, majd közelebb húz magához. Karjaival körbefonja a derekamat, majd óvatosan megfordulok. Ő az. Testem megremeg a karjaiban. Gyönyörű kék szemeivel a szemembe néz.

- Niall vagyok - mondja

- Én... [T/N] - dadogom.

- Nos.. [T/N], lenne kedved egy kicsit sétálni?

- Öhmm... igen, persze! - mondtam, majd a kezemet megfogva kivezetett a tömegből. Egy eldugott részen sétálunk, amikor hirtelen megállít. Felém fordul, majd nekidönt a falnak. Egyik keze a csipőmön pihen, a másikat pedig a falnak támasztja a fejem mellett. Fejét közelebb helyezi, ajkaink majdnem összeérnek. Lehelletét megérzem. Ajkaink pár miliméterre vannak egymástól, de nem csókol meg, én pedig nem akarok kezdeményezni.

- Niall... - nyögöm neki. Tudta, hogy mit akarok, és azonnal megcsókolt. Nyelveink harcot vívtak, és közben Niall a felsőtestemet kezdte el simogatni. Felnyögök, amikor Niall a melleim felé veszi az irányt. Melltartómon keresztül néhányszor megmarkolja őket. Kezei egyre lejjebb haladnak. Fenekembe markol, mire kicsit megugrok. Elmosolyodik, majd tovább folytatja. Szoknyámat felhúzza, majd a bugyimon keresztül kezd simogatni. Félrehúzza, majd rögtön feldugja 2 ujját. Egy nagyon nyögök. Fejemet hátradöntöm, és ő a nyakamat kezdi el csókolgatni, szívni. Ujjait ki-be pumpálja, és érzem, hogy közel vagyok.

- Ni....- megakartam szólalni, de abban a pillanatban elélveztem. Ujjait kihúzza és lenyalja. Megcsókolom, és tudom, hogy most eljött az én időm. Helyet cserélünk, majd rögtön kigombolom a gatyáját, amit térdig lehúzok a boxerével együtt. Farka hatalmas, sosem láttam még ilyen méreteset.

- Nem kell, ha nem akarod! - mondja, de akkor már verni kezdtem neki, majd tövig bekaptam. Egy hangos férfias nyögés hagyja el a száját.

- Uhhh... Nagyon jó vagy - nyögi Niall, majd a számba élvez. Kicsit undorodva, de lenyelem. Felhúz magához és megcsókol. Felvesz az ölébe, lábaimat a dereka köré fonom, a nyakába kapaszkodom a karommal, miközben a fenekemet fogva tart.

- Készen állsz? - néz bele a szemembe. - Akarod? - csak bókintok egyet. Farkát megfogja és belémhatol. Egyik kezemmel a hajába markolok, a másikkal pedig a hátát karmolászom. Egy könnycsepp folyik le az arcomon, amit Niall azonnal lecsókol. Annyira idegesít, hogy rajtunk van az álarc. Hogy nem láthatom a teljes arcát. Nem tudhatom meg, hogy kivel vagyok együtt.

- Sajnálom édes!

- Semmi baj! Csak csináld! Majd elmúlik a fájdalom! - mondom, majd úgy is tesz. Lassan kezd mozogni bennem, és már a fájdalom el is múlik. Megint érzem az alhasamban, hogy mindjárt elélvezek.

- Nagyon közel vagyok... - nyögöm Niall fülébe.

- Várj! - utasít, és gyorsabban kezd tolni. Úgy érzem, hogy nem tudom visszatartani és a farka köré élvezek. Ezután megérzem magamban az ondóját. Letesz, majd nekidőlök a falnak, ő pedig átölel. Felvesszük a ruháinkat, majd éppen indulnék vissza a barátaimhoz, amikor a csuklómat megfogja és magához húz.

- Szeretném látni, hogy ki vagy! Vedd le az álarcot! - mondja, de a fejemmel jelzem, hogy nem.

- Előbb te! - bátorítom. Hátrébb lép, majd leveszi az álarcot.  Teljes arcát meglátva, azt hittem, hogy ott fogok elájulni. Egyszerűen tökéletes. Nem is tudok megszólalni.

- Rendben! Te jössz!

Vettem egy nagy levegőt, majd én is levettem magamról. Megijedtem egy kicsit, amikor Niall nem szólt semmit, csak bámult rám. Közelebb jött majd közelebb húzott magához.

- Gyönyörű vagy! - megcsókol, és érzem, hogy elpirultam. - Holnap találkozzunk a főtéren 10-kor! Elviszlek egy randira!

- Ott leszek! - mondtam, megcsókoltam, majd visszamentem a barátaimhoz.

 

~Mrs.Horan